Padlóra kerültek

érem - forrás: Forrás: - érem.

December 11-12-én, Székesfehérváron került megrendezésre az idei Sípmester Fesztivál, ismertebb nevén 20 megye tornája. A Pest megyei játékvezetők válogatottja a tisztes helytállás reményében, és az első harmad helyezéseit megcélozva indult el, azonban a célok és a realitás nem fedte egymást. Honlapunknak Kristóf Péter, a csapat szakvezetője összegezte a tornán történteket.

A sorsolással nem lehetett gondja csapatunknak, hiszen a csoportmérkőzések során Baranya, Bács-Kiskun és Győr-Moson-Sopron megye gárdáival kellett megküzdeni a továbbjutásért. A várakozásoknak megfelelően Baranyával ? a későbbi tornagyőztessel ? szoros meccset vívtak fiaink, s bár a mérkőzésen volt néhány perc, mikor a szerencsén és a baranyai támadókon múlt, hogy nem találtak többször is kapunkba, az első meccset 1-0-s vereséggel zártuk.

 

?Baranya csapata lényegesen jobb játékerőt képviselt, és összeszedettebben játszott nálunk? ? mondta el a mérkőzést követően Kristóf. ?Azonban úgy érzem, végig erős ellenfelek voltunk, és kis szerencsével pontot is menthettünk volna. Nem vagyok maradéktalanul elégedett, de a nyitómeccsen összességében jól játszottunk?

A játék képe alapján a csapat valóban jó teljesítményt nyújtott, ami a játékvezetőkről sajnos nem mondható el. Baranya ellen kemény mérkőzést vívtunk, amiben nagyon sok volt a testi kontaktus és a fizikai küzdelem. Két esetben lekönyökölték játékosainkat, számos apróbb szabálytalanság esett mindkét oldalon, sőt egyszer védőnk helyezett jól irányzott rúgást egy támadó achillesére, viszont a sípok rendre némák maradtak. ?Nem akarom minősíteni a játékvezetőket, nem rajtuk múlt az eredmény, bár néhány durva esetet valóban nem fújtak be. Csatárunk, Kelemen Pista a védők számára igen idegborzoló. Magam is védő vagyok, tudom, milyen nehéz egy ilyen játékos ellen szabályosan fellépni, és az ő visszafogásai, helyezkedése sem mindig szabályos. Egy büntető szituációt a javára viszont vonalon kívülre ítélt a kolléga, amely visszatekintve sokba került nekünk.?

A második mérkőzésre Bács-Kiskun megye ellen lépett pályára együttesünk, melynek megalázó, 4-0-s vereség lett a vége. ?Legyőzhető ellenféltől kaptunk ki. A fordulópontot Szalai Zoltán kiállítása jelentette, mely minden pályán kívül lévő szerint jogtalan volt, és gólt is kaptunk belőle. Ez megzavarta a csapatot, így ellenfelünk további találatokkal gazdagodott. Végül ugyan visszakaptuk az emberelőnyt, de ekkorra már teljes volt a morális szétesés, nem csoda, hogy ebből is gólt kaptunk.?

A két vereség megpecsételte a csapat további sorsát, Kristóf Péternek muszáj lett volna felrázni csapatát. ?A harmadik meccs előtt hosszabb idő állt rendelkezésünkre, mintegy húsz percben mostuk a csapat fejét Solymosi Bandival. Ennek eredményeként sikerült fejben összeszedni magunkat, és a délelőttinél jobb teljesítménnyel előállni. Bács-Kiskun ellen elkerülhető gólt kaptunk, de sikerült kiegyenlítenünk. Sajnos hiába mutattunk lényegesen jobb játékot, a szerencse továbbra sem pártolt hozzánk, így Solymosi egyik bravúros védése Feith Zsolt fejéről jutott saját kapunkba. Ezzel 2-1-re kikaptunk. Az utolsó meccsen már szinte tét nélkül álltunk a győriek elé és nagyon hamar háromgólos hátrányba kerültünk. Innen ugyan felálltunk és kiegyenlítettünk, de végül egy szerencsétlen góllal ismét kikaptunk.?

Másnap a helyosztókon már szokásos arcát mutatta a csapat, Borsod ellen büntetőkkel nyertünk, Szabolcs megye ellen pedig négy gólos győzelemmel, végül a tizenhetedik helyen zártuk a tornát. ?Összességében a Baranya és Győr-Moson elleni játékkal lehetünk valamelyest elégedettek. Sajnos nem voltunk a csúcson és ennek oka a felkészülésben rejlik. A kiírás szerint három országos kerettagot kellet neveznünk, Varga Ferenc és Szalai Zoltán kiesésével megéreztük a stabil emberek hiányát. A gyakorlásra mindössze egy alkalommal tudtunk sort keríteni, ez pedig nem volt elég. Úgy érzem a csapat most se nem összeszedett, se nem elhivatott nem volt, a két kapus teljesítményén kívül említésre méltó játékost nem tudok megnevezni. A jövőben, ha az elnökség is úgy gondolja, fokozottabb felkészülést tartok célszerűnek. Nagy pályán Heves és Nógrád vár ránk jövőre, a következő tornára pedig már novemberben el kell kezdenünk a felkészülést, melynek egyik komoly állomása terveim szerint egy négyes torna lesz a péceli és nagykátai öregfiúk bevonásával, a keretünkből kialakított két csapattal együtt??

 

Hozzászólások